Két fiú (Miskolc)


10, pt

Így

mert tudnod kell
így állunk mi is
ahogy nézel - csak nézlek némán
ahogy fogod kezem,
hát ugyanúgy kapaszkodom én is beléd
ott dobban a kőben
ott ég minden vasban
és cseppenként
színezi át
a felhők mögött
minden kusza bolygó nevét
az igazság
hogy egyszer

madarakkal hált egy álmunk
messze röpítették
látod most itt állunk
egyszer sem feledlek
ölelni míg élek.

2006.07.11.